Hétvége Quiberon-ban

Egy bizonyos szempontból a mázlisták közé tartozom. Ivo anyukájának és apukájának egy kis francia óceánparti városban, Quiberonban van nyaralója. Nantes-től 2 óra az út autóval a városig, ami egy Bretagne-ból kinyúló félszigeten fekszik. Itt töltöttük a hétvégét. Szeptemberhez képest remek idő volt, napsütés és 18-19 fok, kis szél. A tenger ugyanennyi.

quiberon

Hiába az Atlanti óceánról van szó, az itteniek akkor is csak “la mer”-nek, a tengernek nevezik, amikor beszélnek róla. Kérdeztem, hogy miért, de nincs rá konkrét magyarázat, ez a szokás.

Szombat délután lementünk a partra. Nagyon finom, lágy homok van a parton isteni benne játsszani és heverészni is. Érdekes, hogy bár a homok mindenbe belemegy, törölköző, zokni, cipő, papucs, de simán le lehet rázni mindenről. Mondjuk akit zavar hogy lényegében szinte a homokban fekszik, annak nem való, de meg lehet szokni. Eleinte engem is zavart, aki a fűben fekvős Balatonról jött.

Ivo és a szülei megfürödtek, míg én farmerban és hosszú ujjú ingben napoztam és játszottam Korinával. Nagyon edzettek, le a kalappal előttük, de nekem ez nem való. Amúgy is elég vicces volt a parton, hogy az anyukák nagyjából úgy voltak felöltözve, mint én viszont gyermekeiket fürdőruhában küldték a vízbe, vagy egy szál pólóban és bugyiban hajtották körbe körbe a homokban. Mi is így tettünk. Küldöldön tégy úgy, mint a helybéliek. (Legalábbis ameddig bírod…) Egyébként abban reménykedem, hogy így Korina nem lesz olyan fázós, mint én. Utószezon van, nem voltak sokan és a fagyizóban sem állt hosszan a sor, ahol még így is 3 hűtő  tele volt  fagyival. Nyamm.

Este kimenőnk volt Ivóval, Korinát vissza kell szoktatnunk arra, hogy időnként a nagyszülők vigyáznak rá. Egy palacsintázóba mentünk, ugyanis ez Bretagne-ban egy nagyon hagyományos dolog. Illetve az igazság ott (is) lakozik, hogy ez jóval olcsóbb a klasszikus éttermeknél, viszont nagyon kellemes és jót is lehet enni és nem utolsó sorban egy kancsó cider-t lehet kérni mellé. Bár, azt hiszem egy nagyobb étkű magyar férfiember itt éhen halna,

20160917_192906

Először sós palacsintát szoktak kérni, ami blé noir-ból vagyis fekete búzalisztből készül. Na jó, inkább barna. Aztán annyi félét lehet kérni, mint a pizzából, mindenfélét rápakolnak a tetejére, a szélét kicsit behajtják 4 oldalt és voila, kész a vacsora. Én kecskesajtos-tejfölös-körtéset ettem egy kis zöld salátával, isteni volt. Második körben jöhet az édes palacsinta, a crépe, ami viszont nincs feltekerve, hanem szintén “lapos”. Menő a csokis-tejszínhabos, illetve azok amiket szépen felgyújtanak a vendég szeme előtt. Ivo egy csokis-narancsos-vanilia fagyisat kért, amit egy kis Grand Marnier-vel turbóztal fel neki. És persze felgyújtották. Nem hinné el az ember,de végül jól lehet lakni.

Aztán kerestük az éjszakai életet. Igaz mindketten hulla fáradtak voltunk, mert a parton fújt a szél és a jó levegő, meg a mozgás kipurcantott minket, de nem adtuk fel. Elmentünk egy játékterembe, ahol nem volt senki este 9-kor. Kicsit flippereztünk aztán hazasétáltunk. Az étkezések érdekesebb részei holnap következnek.

img-20160918-wa0001

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *