Éjszakai láz

A szerdai ovimentes délutánt nagyon kellemes kis turistáskodással töltöttük Nantes belvárosában. Tart még a meglepően nyárias időjárás és sokat süt a nap, így beneveztünk egy kisvonatos városnéző útra. Nagyon kellemes negyven perc volt, bár nagy bánatomra a hangfalakból szóló, francia idegenvezető mondanivalójából édes keveset értettem, de majd elolvasom a Wikipédián! Azt teljes mértékben meg tudom érteni, hogy a Time magazin 2004-ben Nantes-ot Európa legélhetőbb városának választotta, bár én inkább a legélhetőbb nagyvárosnak nevezném, ugyanis közel 300 000 lakosa van és ebbe nem számoltam bele a külvárosi részeket.

Nagyon hangulatos a belváros és elég nagy kiterjedésű is, rengeteg történelmi épülettel, katedrálissal, bazilikával, szép terekkel. Az ember legszívesebben csak naphosszat itt sétálgatna, egyik kávézóból menne át a másikba, illetve végigkóstolná a mesés kinézetű süteményeket a pékségekben, illetve a bonbonokat a “chocolatier” nevezetű csokiboltokban. Aztán lehetne kezdeni a vásárolgatást a szebbnél szebb ruházati üzletekben, ahol minden lazán elegáns, és én szinte minden ruhát felvettem volna az összes kirakatból. Majd a maradék pénzünket is elkölthetnénk a kis dizájn boltokban, akár dekorációról, papír-írószerről vagy konyhai kiegészítőkröl van szó, itt mindenre van egyedi megoldás.

Nantes-ra majd még visszatérek, igazából a nap problémája az volt, hogy Korina este 11-kor 39 fokos lázzal sírt fel. Sajnos az összes Nurofen nevezetű, igen hatékony eperízű lázcsillapítót Budapesten hagytam, így nem volt semmi a házban. Mit csinál ilyenkor a magyar ember, megy a számítógépéhez és megkeresi az ügyeletes patikát aztán rohan, hogy beszerezze ami kell. Ezt kezdte el Ivo is csinálni, még benne is ottragadtak a magyaros szokások, de mire én is odaértem hozzá, hogy megtudjam mi a terve, közölte, hogy igazából nem tudunk gyógyszert venni éjjel. Hoztak ugyanis egy új törvényt, miszerint éjjel csak repceptre felírható orvosságokat lehet venni a gyógyszertárban, mást nem. Ő is, és állítólag minden francia ki van akadva erre a törvényre, de nem volt mit tenni. Illetve fel lehet hívni a háziorvost éjjel, vagy lehet menni az ügyeletre, ahol viszont egy kis lázzal érkezőkkel nem nagyon foglalkoznak, mindenesetre ott fel lehetne iratni a lázcsillapítót, majd irány a patika, s rohanás haza. Hát persze, hogy minden szülő ezt kívánja végigcsinálni a 39 fokos, lázas gyerekével!

Valahogy Korina érezte, hogy nem túl rózsás a helyzet és egy kis homlok borogatás után úgy döntött, hogy megszabadul a magas láztól, valahogy lement magától 38 fok körülire és inkább az alvást választotta. Igaz az éjjel 3-4 alkalommal felriadt, de mindig sikerült visszaaltatni, mert ott aludtam a szobájában. Nagyon vártuk a reggelt, hogy kinyisson végre az az átkozott gyógyszertár az utca végén.

Aztán persze nem mehetett oviba és egész nap lázas volt szegény.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *