A rája

Eleinte sok posztom lesz, mert sok minden történik velünk. Illetve lehet, hogy azért írok ilyen sokat, mert nem élek társasági életet és igazából nincs kinek elmesélni a benyomásaimat magyarul.

Ovi után ma (is) piacra mentünk. Itt minden a piacok és a pékségek körül forog, illetve ide is begyűrűzött az egészséges, tartósítószer mentes vásárlás divatja és a helyi árusok megbecsülése. Halért mentünk és végül ráját vettünk. Persze ez csak nekem nem hal. 🙂 Elég drága volt a rája, bár igazából minden hal az volt ennél az árusnál, de az óceán melletti városokban ennek töredékéért is lehet vásárolni. A nagyváros, az nagyvárosi árakkal is jár. Ivo sütötte meg egy serpenyőben egy kis vajon és párolt zöldséget és rizst ettünk hozzá.

Nem volt semmilyen íze, bár ha diplomatikus akarok lenni akkor azt mondanám hogy natúr. Kis szálkák sincsenek benne, csak nagyok ezért könnyű enni. Annak, aki gyerekkora óra nem eszik sok halat, nagyon nehéz megérteni az itteniek halszeretetét. Ehhez már így kell nevelődni, ebben kell felnőni szerintem, mert különlegesebb ízvilága nincs a halaknak (számomra). Szóval Ivo imádta és nagyon boldog volt, én pedig nem maradtam éhes.

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *